„Szedd már össze magad!” – A pszichológiai bullshitek és ami mögöttük van.

„Szedd már össze magad!” – A pszichológiai bullshitek és ami mögöttük van

„Fejben dől el.”
„Pozitívan kell gondolkodni.”
„Másnak sokkal rosszabb, mégis bírja.”

Ha neked is mondtak már hasonlót, miközben épp küzdöttél az életeddel, nem vagy egyedül. Ezek az „instant bölcsességek” hangzatosak, de a legtöbbször nem segítenek. Sőt: kárt okoznak. Feltételezem, a környezeted nem rosszindulatból mondja ezeket, hanem tanácstalanságból, tehetetlenségből. Ha valaki szenved, a környezete gyakran nem tudja, hogyan legyen ott vele jól.

Mi a baj ezekkel a mondatokkal?

1. Eltakarják a valódi nehézséget
Ahelyett, hogy megértenék, miért érzed magad rosszul, elvárják, hogy „tűnjön el” az érzés. Mintha az fájdalom csak gyengeség lenne, nem pedig valaminek a jele.

2. Bűntudatot keltenek
Aki amúgy is nehéz helyzetben van, annak ezek a mondatok azt üzenik: „te vagy a hibás, hogy így érzel.” Ez csak mélyíti a szorongást, a szégyent, az önbizalomhiányt.

3. Elmagányosítanak
Ha azt hallod, hogy „más is túlélte”, akkor nem mersz beszélni a saját fájdalmadról. Inkább bezársz. Pedig pont a kapcsolódás, az empátia hozna enyhülést.

Mit tehetsz TE, önmagadért?

Ismerd el, ami van.
Nem kell „összeszedni” magad, ha épp szétesel. Az élet bizonyos pontjain teljesen rendben van, ha fáj. Az első lépés a gyógyulás felé az, ha kimondod: „Nehéz. És ezt most elfogadom.”

Keress valódi meghallgatást.
Egy empatikus barát, egy pszichológus, egy segítő közösség rengeteget számít. Ne szégyelld a fájdalmad – keresd meg azt a közeget, ahol nem „megjavítani”, hanem megérteni akarnak.

Írj, figyelj, figyelj vissza.
Naponta 10 perc írás is segíthet abban, hogy ne csak legyenek érzéseid, hanem lásd is őket. Így máris nem a sodrásban vagy, hanem a parton állsz – és nézed, mi történik.

A legfontosabb: nem a Te hibád!
Ha rosszul érzed magad, nem vagy „elromlott”, nem vagy „gyenge”. Csak ember vagy. És az
emberi lélek nem gép – nem lehet parancsra „összeszedni”. De lehet vele gyengéden bánni. És ez már gyógyító.

Ha ilyen gyakorlatiasságot nélkülöző tanácsokat hallasz, bátran mondd, hogy neked most nem erre van szükséged. Sokkal inkább arra, hogy csak úgy legyenek ott melletted, csak hallgassák végig, amit mondasz, még a tanácsukat sem várod! És legfőképp türelmet kérsz!